Mulholland Eszter vagyok, és az elmúlt 25 évben angoltanárként dolgoztam közép- illetve főiskolai szinten. A tanítást abszolút hivatásomnak tekintettem, és kedvvel, szeretettel végeztem.
Magántanárként sokszor közelebbről is megismerhettem „diákjaimat”, és az angol mellett értő figyelemmel, érdeklődéssel hallgattam meg problémáikat, esetenként egy kívülálló objektívabb szemszögéből osztottam meg velük véleményem, gondolataimat.
Ez sokak számára megkönnyebbülést jelentett, de mindenképp jó érzéssel töltötte el őket. Sokszor meg is fogalmazódott bennem, hogy nem azért vagyok jó tanár, mert jól tudok angolul, hanem mert érzékeny vagyok a tanulók lelkiállapotára, igényeire és nehézségeire.
2017-ben életünket beárnyékolta lányom, Sadie betegsége. Kiterjedt hajhullással kezdődött minden, majd következett a tapogatózás a sötétben, és annak felismerése, hogy evészavaros (anorexia, bulimia). Bár hallottam már korábban erről a betegségfajtáról, váratlanul ért a diagnózis. Úgy tűnt, még idejében elcsíptük, és minden helyre jön, úgyhogy Sadie el is kezdte az egyetemet Walesben, de 2018 karácsonyán letaglózva vettük tudomásul, hogy nagy a baj.
Nem tudtuk, hogyan tovább, hisz ez egy potenciálisan halálos betegség, és ebben az életkorban óriási károkat okoz. Elkezdődött egy 3 évig tartó kálvária, és kipróbáltunk mindent, amit lehetett. Minden fűszálban megkapaszkodtunk, így részünk volt orvosi (pszichiátriai) gyógyszeres kezelésben, pszichológiai terápiában, kineziológiai kezelésben és hipnoterápiában is.
Mindegyik kezelés segített valamilyen mértékben és valamennyi ideig, de a probléma újra meg újra visszatért. Kezdtük azt hinni, hogy ennek sohasem lesz vége. És akkor nyakamba vettem az internetet, olyan módszert keresve, ami tartós, állandó javulást, gyógyulást ígért.
Így találtam rá az RTT-re, amit napokon keresztül kutattam. Olvastam róla pszichológiai folyóiratokban, tanulmányokban, hallgattam beszélgetéseket ezzel kapcsolatban, és megnéztem rengeteg videót a YouTube-on. Tetszett, amit láttam, hallottam, megtudtam, és ennek birtokában megkérdeztem Sadie-t, hogy kipróbálná-e. Eggyel több vagy kevesebb, nem oszt, nem szoroz, volt a válasz. Közömbösen, kétkedve és a reménytelenség melankóliájával rábólintott. Azt is hozzátette, hogy pontosan tudja, hogy miket fognak kérdezni, és a válaszokat is előre tudja, hisz ő már gyakorlott a terápiák világában.
Egy kanadai hölgy volt az RTT terapeuta, aki Zoomon tartotta a kezelést Sadie-nek. (Ez egy további érdekessége a terápiának, hogy interneten keresztül is végezhető, működik.) A 3 órás kezelést követően – amit én óriási izgalommal vártam – Sadie azt mondta, hogy semmi nem úgy történt, mint amire számított. Ez valami teljesen más, különleges dolog volt. Jól érezte magát, felszabadultnak, és tisztábban látott az őt ért események összességében. Azonban eddig korábban is nagyjából eljutottunk. Viszont most következett a 21 napos hanganyag, a meditációs anyag hallgatása (ami mindig személyre szabott).
Azt hiszem, a 17. napon történt, hogy én a konyhában voltam, és Sadie a lépcsőn dúdolva jött lefelé. Ekkor már három éve nem hallottam jókedvében, önfeledten dúdolni. Meg sem mertem szólalni, csak élveztem a pillanatot.
Visszakaptam a lányom egészségesen, élettel és vágyakkal telve.
Ezzel egy időben, látva, megtapasztalva ennek a terápiának a hatását, felhasználva az emberekkel kapcsolatos empátiámat, érzékenységemet, eldöntöttem, én is megtanulom a módszert, mert segíteni szeretnék. Azt éreztem, hogy ez az én utam, ez az én küldetésem.
2021 Június óta szakképzett hipnoterapeutaként, végzett RTT konzulensként várom mindazokat, akik úgy érzik, segítségre lenne szükségük.
Sok szeretettel, Eszter
